Hát, a nagy elhatározás eredményeképp most már másodszor (hűha!) írok bejegyzést.
Borzasztó sebességgel robog el a nyár itt az ablakunk alatt, kicsit megállítanám, ha tudnám, mert őszintén szólva nem vágyom az őszre. Az ovi miatt. Mert előző évben Dádi nagyon sokat volt beteg és ez rossz volt. Meg a sok öltözés-vetkőzés miatt sem. Milyen jó is most kiengedni egy szál pólóban-gatyóban (vagy anélkül:) a gyerekeket az udvarra!
Közeledik Dádi negyedik szülinapja, amikor is bulit rendezünk az uraság kérésére, azaz meghívjuk az utcabeli játszópajtikat meg az egy szem unokatesót, aztán lesz tortaevés, gyerekpezsgő, meg duhajkodás az udvaron estig (jó idő esetén). Ja és majd igyekszünk jó sok lufit felfújni, ha bírjuk tüdővel...
Elmúlt hetekről pár szóban:
Nyaralás: Esztergom-Búbánatvölgyben voltunk, ahonnan Visegrádra, Szentendrére, meg természetesen Esztergomba kirándultunk. Nagyon jó volt!
Nyúli búcsú:
Nagymamám lakik itt, minden évben nagy családi esemény a búcsú, idén se volt másképp, volt nagy eszem-iszom, meg azért a gyerekekkel eljutottunk a búcsúi forgatagba is, pedig az eső igencsak igyekezett elriasztani, minket, de mi nem hagytuk magunkat. Beszereztünk pár újabb használhatatlan műanyag játékot és Dávid megismerkedett a petárdával is, mert van olyan lökött ember, aki ezzel szórakozik egy ilyen rendezvényen. Persze az előnye az volt, hogy nem kellett veszekedi vele, hogy menjünk haza, de utálom, ha valamitől fél szegényem.
Balcsi:
Csopakon voltunk egy vasárnapi napon, amikor fél Magyarország úgy gondolta, hogy milyen jó hely a Balcsi, és ebből kifolyólag már a bejáratnál figyelmeztetett minket a jegyellenőrző néni, hogy nem fogunk elférni. Jelentem, azért befértünk! Dádi kis barátnőjével, Zsófikával és az ő családjával együtt mentünk, nagyon élvezték a pancsolást, de a legjobb a homokos part volt, ahol egész délután együtt építkeztek, futkostak. Na meg a jó kis tejfölös-sajtos lángos!
Móni:
Barátosném is meglátogatott bennünket pár nap erejéig. Végre jól kidumcsizhattuk magunat! Timi a kezdeti visszahúzódás után hamar megtanulta a nevét, és igen jóba lettek, Dávid meg amúgy is bírta eddig is, és a "robbanós kütyü" segítségével még egy-két fegyelmezési problémát is könnyebben megoldottunk.
Baba-mama-tali:
Melusnál jártunk nemrég, ahol végre majdnem minden mamaminis anyukával és gyerkőccel találkozhattunk. Tiszteletbeli testvért is találtunk a kis Zsófi személyében, mert Dávid azt mondta, hogy hozzuk haza.
Medence:
Gyereknapra kaptak a gyerkőcök egy nagyobb medencét, amit július közepére sikerült is felállítani, azóta nagy népszerűségnek örvend az utcában, sok napos délután pancsolnak itt hárman-négyen. Szegény Zoli feladata a víz gyakori cseréje, mert vegyszert nem akarunk beletenni, a kút meg ad elég vizet bele.
Bábszínház:
Végre-végre sikerült elvinni Dávidot bábszínházba!!! A Kincsesláda bábszínház előadását láttuk: A róka és a holló, A róka és a gólya, A róka és a szőlő.
Timike is nagyon élvezte, kiabált, mikor előbukkant egy-egy báb!:)
No, majd folytatom még, egyenlőre irány a teregetés!

Kamaszkoromban nagy naplóíró voltam, gondoltam, folytatom e szenvedélyemet. Nem unalmas az életünk két apró gyermekünkkel, úgyhogy lesz miről írnom. Csak időm is legyen rá! Most épp egy jó kis taknyos-torokfájós-köhögős nyavalya csapott le a családunkra, gyerekek talán már kilábaltak belőle, én meg pont most estem bele (vagy az belém?:)), úgyhogy kicsit pihenek, így jött a blogolás ötlete. Meg persze így senki sem mer beszélgetni velem, max. telefonon, úgyhogy itt végre kibeszélhetem magam, hihihi. És a férjem se unja meg a szóáradatot.